Sarah Connor Krónikái...
Remek egy sorozat,mindenkinek ajánlani tudom. Persze sokaknak nem tetszik, túl szentimentálisnak találták, az akciók számát keveselték, vagy túlontúl zűrzavarosnak (főleg a 2. évad) tűnt nekik.
Tény, hogy nem egy Prison Break-szintű pörgős sorozat, ám ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy mert nem "pörgős", akkor az már nem is lehet jó.
A történet szerint ugyebár Sarah Connor, meg a fia John egy terminátor ( aki ráadásul egy törékeny lány a filmben) kíséretében átugranak 2007-be, továbbra is próbálják megakadályozni az Ítélet Napjának eljövetelét..
Természetesen most is ott van a gonosz "Másik oldal" akik elől lehet menkülni, meg akikkel lehet harcolni. Feltűnik Derek Reese, aki John nagybátja, ő is a jövőből pottyan vissza és immár négyen próbálják kideríteni kik a felelősek az Ítélet Napjáért, és hogyan is lehetne megállítani őket...
Leegyszerűsítve ennyi amiről szól a sorozat. Az első - 9 részes -évad sem nevezhető rossznak, vagy vontatottnak, a 2. évad viszont sokkal színvonalasabb, 22 részből áll, és mint apró mozaikdarabok illeszkednek egymáshoz. Vannak részek, amelyek külön kis filmként is megállnák a helyüket, remekül megrendezettek, felépítésileg, vonalvezetésileg igen eltérőek, sokszor már azt érezni, kihagytunk egy-egy epizódot, annyira köze sincs az eddigi sztorihoz..
Aztán visszatér a történet a "Fő szálhoz" és kezd összeállni a kép. Mégis, sokminden csak a 22-dik részben derül ki, az utolsó 10 percben olyan sokminden történik, hogy az embernek zakatol az agya,mint egy gőzmozdony és felteszi a kérdést: "Most mi vaaan?" , aztán gondolkozik, agyal, és rájön, mi miért is történt, hogyan is volt.
Thomas Dekker, mint John, és Summer Glau mint Cameron, a Védelmező Terminator, remek alakítások, bár személy szerint nekem a Cromartie-t /John Henry-t alakító színész (Garret Dillahunt) játéka is megnyerő volt, szinte félelmetes hogy eleinte még egy gyilkos robot, a későbbiekben Ms. Weaver alagsorában egy tudásra éhes, már-már gyermeteg cyborg, és mindkettő szerepkört milyen hitelességgel tudja előadni. Nem mellesleg a Catherine Weaver-t (spoiler: folyékonyterminátort) játszó Shirley Manson, fagyos tekintetével, ízes skót akcentusával, elegáns kosztümeivel külön gyöngyszem.
Nem tagadom, inkább a dráma, mint az akció kerekedik felül a sorozatban. Nem tocsog a vérben, bár igen kemény akciójeleneteket is kapunk, igaz nem túl gyakran, de akkor azok ott vannak a szeren.
Tulajdonképpen személy szerint nekem tetszett ez a "drámai" felfogása, alaphangja a filmnek, mert elgondolkodtatott, meghatott, és megragadott..
Hozzájárult ehhez a remek hangulatú, és nagyon is odapasszoló zene (Bear McCreary munkája), ami valami hihetetlen lezserséggel pengeti a húrokat az érzelgősebb felünkön.
Mint már említettem, nem egy átlagos akció-sorozat, amihez mindemellé társul az is, hogy nem egyszerű követni a sorozatot,türelem kell hozzá, hogy átgondoljuk ki-kicsoda, hogyan kapcsolódik a Connorékhoz, milyen szerepük van a múltban, vagy éppen a jövőben, tehát oda kell figyelni.Továbbá minden szereplőnek, Cameronnak, Johnnak, Sarahnak, de még Derek-nek is vannak külön kis titkai, van, hogy egy epizódban csak pl. Cameron titkos éjszakai könyvtárlátogatós útjait látjuk 40 percen át, egy másikban John és Derek külön kis sztorija következik a katonaságnál. Ezek nagyon jó kis epizódok, többet megtudunk a szereplőkről, mögöttes gondolataikról, személyiségükről.
Akik lehúzzák a Terminator Sarah Connor Krónikái-t, azok valószínűleg nem tudtak azonosulni hangvételével, nem tudták felvenni a sorozat ritmusát, nem értették meg, hogy ez most nem arról szól, mint a Terminator 2, hogy ropognak a fegyverek, robbannak az autók, és akció-akció, 2 órán keresztül.
Végezetül tehát, nincs semmi baj a sorozattal, még a CGI-k is nézhetőek, vállalhatóak, kiváló zene, remek alakítások, kellően sötét, árnyas hangulatvétel, megfelelő mennyiségű akciók, érzelmek, csavarok, s izgalom.
Ez a Sarah Connor Krónikái.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek filmes ízlése túmutat a Halálos Iramban-filmeknél, vagy a CSI-kategóriás sorozatokénál.
Fonthana
