„Újév köszönt be ismét, megjelenik,
Nem kímél senkit, vicsorog s itt hagy bennünk jó pár tüskét,tovalép,
Nem kér s nem is ad haladékot,
Semmivé lesz de bennünk hagyja az Óév okozta összes rosszat, és sokkot…”
Évösszegzés – tanított rá egy volt tanárom, ki még tanított nem nyerte el szimpátiámat, szavai viszont visszamenőlegesen értelmesnek, s értelminek hatnak. Letisztult bennem, mi a Jó, s mi a Helyes, Gonosz vagy éppen Elvetemült cselekedet.
Sokat tapasztaltam s láttam, emberi gyarlóság, méltóság keveredett a levegőben midőn körutaimat tettem napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra s évről évre…
Az idei év összegezve nem mutat konkrétan előrelépést a többihez képest, hacsak az évek számát nem vesszük előrelépésnek..
A nagy „történés” még mindig várat magára, az az esemény, amelynek segítségével jelentős fordulat fog beállni életembe. Lányok jöttek s mentek, barátságok alakultak ki és foszlottak semmivé.
Ebben az évben sem lettem más, mint a tavalyiban..sokak szerint továbbra is egy furcsa valaki vagyok, egy meg nem érte
tt személyiség.
Idén sem hódoltam be, vagy ereszkedtem térdre a vadkapitalizmus gyilkos hajtásainak talán ez is eredmény.
Természetesen-mert lassan annak vehető- idén is voltak műtétjeim és baleseteim, de még fájóbb belső sérüléseim.
Igen. Ildikó néni jól mondta. Megkönnyebbülés, és figyelmesség: az Évvégi Összegzés.
Készülj 2009…Jövök!!!
