Újfent csak elgondolkodtam azon, hogy mi lenne a megfelelő lépés a jövőre nézve. Békésen kerékpároztam haza egyik kedvenc helyemről, a Dombról, ahol napi szinten igen izzasztó, és felfrissitő gyakorlatokat lehet véghezvinni, mikor ismerős arcot,és a hozzá tartozó, újdonság erejével ható testet pillantottam meg.
Bár nem volt olyan "Hej!De jó kedvem", de azért szomorú majom hangulat sem uralkodott személyemen.Fütyürésztem, a fülemben szóló dallamot,ami mp3 formájában szökött be hallójárataimba.Ettől függetlenül kiszúrtam az illetőt.
Egy volt középiskolás osztálytársam volt.Egy lány.Vagyis..már nő.Arca nem sokat változott, testileg viszont..háát...meglepő módon kigömbölyödött..no, nem Ízléstelenül, de sosem hittem volna, hogy majd egyszer ilyen idomokra fog szert tenni..Nem, nem voltak olyan nagyon extra idomai..inkább ledöbbentett, hogy mennyire NŐ lett, abból a vékonydongájú, csesznyett kis csajból...
Aztán rájöttem, hogy "hohohóóó!" hisz már 26 éves a leányzó, min csodálkozom?Utoljára 3 évvel ezelőtt láttam futólag, de akkor még szerényebb volt kilók terén.
Szóval velem szembe jött, komoly, nőies vonásokkal, a suhanc tinédzser-kor már nem volt felfedezhető arcán...mellette, feltehetőleg az anyja caplatott, de legalábbis egy ötvenes éveinek elején járó nő...
S mit láthatott Ő?
Egy rozoga biciklin, egy alaposan megizzadt volt osztálytársat, aki hajdan viszonzatlan érzelmeket táplált iránta, jött szembe, gurult, egy feketerigót megszégyenÍtően éles hangon fütyürészve, alakra sokat fejlődött, feszesedett,és látszólag nagy Ívben tojik a hétköznapom agresszÍv viszontagságaira...
Biccentettem, észrevettem, hogy felismert, de nem viszonozta köszönésemet. Nem hozott zavarba, elkönyveltem, hogy a kor előrehaladtával ezen volt osztálytársamnak is csak a kilói meg a ráncai sokasodtak meg, az illem, és jószándék elhintett magvai nem vertek mély gyökeret sötét, és primitÍv szivében!
Magamba gurgulázót röhögve, magasabb fokozatba kapcsolva, vidáman gurultam tova, hátamon a napfény lejtett szambát...
