Hősünk, Ponie Boy megint elszállt. Több mint 10 és fél napig bÍrta megállás nélkül..aztán azon a kellemes reggelen nem tudta megállni..és felemelkedett.
Magával ragadó, fenomenális érzés volt, ahogy a hétköznapok rozsdás láncai lehullottak róla egy szemvillanás alatt,és semmi és senki nem kötötte immár gúzsba.
Mintha naz elméjén feszülő abroncs is engedett volna szorÍtásából, újabb összefüggésekre jött rá, ahogy leült egy reklámtábla elé, amin egy művigyorú, sportéletben elismert fickó tartott jobb kezében ügyetlenül-sikÍtott a képről, hogy beállÍtott- egy szupperhipper mobiltelefont..
Ponie Boy mosolygott. Jól érezte magát, még most. Valahol hátul, egy lelakatolt kis helyiségben dörömbölt a kétségbeesés, hogy nem lesz ez Így mindörökké, ki fog ő törni,és akkor elkapja majd. De egyelőre még ott kushadt ez a gonosz képzelet, és Ponie Boy szállhatott gondtalan.
Szemben vele egy anya, és négyéves forma kislány ültek a padon.A kislánynak aranyszÍn hajtincsei voltak, mosolygós arca, kezében kiflivel táncikált fel s alá, csattogós szandáljában…
Ponie Boy-nak eszébe jutott, hogy ez az aranyos kislány 15év múlva-vagy még korábban,de legkésőbb ekkorra- azokkal az ujjakkal már nemcsak kiflit fog markolni,és nemcsak kiflicsücsköt fog a szájába, torkába nyomni, hanem olyan dolgokat is, amiről most még talán el sem tudja képzelni, mi is az, s mire szolgál…
Ponie Boy tisztában volt vele, hogy milyen csúnya, és felháborÍtó gondolatok ezek, ugyanakkor valóságtartalmukat sem vonta kétségbe.
Cinkosan nevetett a kislány, majd kiflis kezével feléintett. Ponie Boy udvariasan, szintén kézemeléssel viszonozta az üdvözlést.
Lábai alatt egy csapat hangya sietett valahova, cikázva..Egyikük egy megtermett morzsadarabot cipelt magával, Ponie Boy elkezdte követni a tekintetével, közelebb hajolt a földhöz,majdhogynem letérdelt.
Azon gondolkodott, hogy bár apró, és jelentéktelennek tűnő teremtmények ezek akis rovarok, ők is ugyanolyan szülöttei a földnek, mint az emberek, tehenek ők arról, hogy ilyen apróra sikeredtek?
Hogy serénykednek, istenkém de aranyosak!!! – rikkantott fel egy angyali hang hősünk fejében. Legszivesebben megpuszilgatta volna mindannyiukat,és elbeszélgetett volna velük, hogy érzik magukat, mi a helyzet a csajokkal, fáj e a fejük néha, vagy egyáltalán hogyan érzékelik a fájdalmat.
A hangyák után figyelme egy nagyon öreg, hajlotthátú nénire terelődött. Haja fehér volt, és nagyon ritkás, homlokán, s karjain mázsaszám voltak jelen a különböző méretű, s formájú májfoltok, arcán a ráncok forintnyi sima felületet sem hagytak szabadon, kampószerű orrán, egy régi,és nagyon vastag szemüveg ült, melyen keresztül távolinak hatottak apró vizenyős szemei.
Műbőr hatású barnás szatyrot tartott remegő kezében, Ponie Boy valószÍnűsÍtette, hogy a piacról totyorog hazafelé, legalábbis a szatyorból előkandikáló petrezselyemzöldje, és kilógó tojástartó erre engedett következtetni.
Ponie Boyt–nem tévedés- a halál szele csapott meg egy hosszú pillanata erejéig, ahogy a néni, kopottas otthonkájában, kÍnai gyógypapucsában, visszeres lábaival elcsoszogott mellette, ki tudja mi céllal élve még öreges, kiszolgáltatott, betegségekkel,és bizonytalanságokkal teli utolsó éveit.
Ponie Boy tudta,ő nem fog erre a sorsra jutni.
Most szállt. Minden szépet látott.
Kerekfenekű lányok ringatták el tetovált csipejüket, telt, vagy épp csapott kebleiket, legtöbbjük kiszőkÍtett fején hatalmas napszemüvegett hordott, gőgös tartásuk éles kontrasztot képezett az előbb látott néniével.
Aztán az égre pillantott.Egyetlen felhő úszott alig észrevehetően fenn, semmitől,és senkitől nem zavartatva magát.Ponie Boy szeretett volna ráhasalni, rácsimpaszkodni, és onnan magasról belenevetni a lenti zavaros, túlhajszolt világ képébe.
Így is lett. Ponie Boy felszállt a felhőre, és kényelmesen elhelyezkedett az egyik fodrocskán. A vigyorgást még mindig nem hagyta abba, nem tudta, és nem is akarta abbahagyni. Jól érezte magát, szabadnak, gondtalannak. Nem volt ő már ember többé, nem volt egy, a sok robotoló, hangyamódra harcoló, pergamenbőrűre megöregedő ember közül.
Ő Ponie Boy volt. Aki ismét elszállt.
