Mikor ezekeket a sorokat Írom, még 3 nap van a Fordulópontig. Hangulatom nagyon rossz. Az elmúlt napokban sok minden történt. Annyira letör a rosszullét néha, hogy nem cselekszem felelősségteljesen. Belémkötött Cékla-uraság, Ricsi, és még páran. Zizi labor fejjel ébredek szinte minden áldott reggel. Nagyokat alszok délben, és csatangolok este. Nincs ez jól.
Ám a legnagyobb fájdalmam, még mindig az a lány. Akiért annyira odavagyok. Rettentően bánom már, hogy ott, akkor olyanokat mondtam, amiket nem kellett volna. Őszinte voltam, és aggodalmaimat fejeztem ki. Valójában nem értettem,és most sem értem teljesen, hogy mi a baj ezzel…
Inkább mást érzek. Ő nem érez olyat, ami lehetővé tenné kettőnk közös jövőjét. Ha érezné, akkor egy ilyen vallomás, amit akkor tettem, nemhogy megingatná, hanem megerősÍtené abban, hogy igenis őszinte vagyok vele, és nem félek olyanokat is kimondani, amik nem feltétlenül rózsaszÍnek, és felhőtlenek.
Várok rá, mert nagyon sokat jelent nekem. Mi mást tehetnék?
És próbálok addig is életben maradni, de nem könnyű..Néha bizony kilépek a nyugalom ruhájából, és akkor cselekedeteim felül múlnak minden emberi értelmetlenséget.
Nem tudom mi lesz. Jön a Fordulópont. Tudom mit szeretnék, és hogy kivel.
Meglátjuk.
