1.
Az asztalnál ülő társaság tagjai,a legnagyobb jóindulattal sem voltak józannak nevezhetők.Igen rég,úgy reggel 9 körül érkeztek,és azóta bizony jó pár kirgli mézsör,illetve különböző párlatok gurult le a torkukon.Végre eljött az este,mikor igazán elemükben érezhették magukat!Eljött a tettek ideje,mikor a békés mulatozókba,poros vándorokba minden különösebb rizikó nélkül beleköthettek,egyrészt mert az alkohol már úgy a fejükbe szállt,hogy egy elefántcsordának is bátran nekimentek volna,másrészt pedig mivel öten voltak,gondolták úgysem mer velük kekeckedni senki.Vagy ha igen,kap egy rendreutasító pofont a delikvens,hogy tudja hol a helye.
-Nézzétek-szólalt meg a kissé hencegő ex-zsoldos Lone-ott slégan a sarokban az a böhöm nagy barbár...ki fogad velem 10 aranyba,hogy odamegyek,és a fejére öntöm ezt a langyos sört itt ni-mutatott a kupájára-majd egyetlen egy öklössel kiterítem mint a szőnyeget,és a gyomrára ülve eléneklem a kedvenc katonanótámat!
-Ugyan már!Kinek van itt közülünk 10 aranya?-öntötte szavakba aggályait Aiffnaidj a csenevész pékinas.
-Meg ha lenne is-folytatta Pelse Wore a kissépocakos kikötőmunkás aki előtt egyébként a legtöbb söröskirgli sorakozott-gondolod,hogy volna szívünk e kedves cimboránkat a halálba küldeni redves tíz aranyért?-úgy köpte az utolsó szavakat,mintha aranyak százai lapulnának általában az iszákjába,nemcsak pár ezüst,és rézkanyi.
Zsoldos Lone kissé sértődötten pattant Wore elé:
-Hohó komám,azt hiszem nem vagy teljesen tisztában azzal a ténnyel,hogy ezekben a karokban micsoda iszonytató erő lakozik,a messze földön híres reflexeimről nem is beszélve!
-Na ne mondd!-szólalt meg az eddig hallgatag íjász Rieche-és hol maradt az a világhíres reflexed,amikor levágták a kisujjadat?-kissé gúnyos,de nem bántó vigyorra húzta a száját,és végigsimított a mindig kezeügyében levő szerszámíján-tán épp szabadságoltad arra az időre?
Halk röhincsélés hallatszott az asztaltársaság többi tagjai felől.Lone dühösen pillantott végig rajtuk,és immár visszafogottaban válaszolt:-Az nem a reflexeimen múlt,ti is jól tudjátok-ideges pillantást vetett bal keze kisujjára-már ezerszer elmondtam ezt a kínos esetet.Az a rohadt csirkefogó direkt megvárta míg hatni kezd az a szer,amit a butykosomba rakott,és az éj leple alatt galád módon levágta azt a meseszép gyűrűt!Az ujjammal együtt!Mintha már nem elmondtam volna ezerszer!Ugye így volt Szittyós Suirek,te is ott voltál!-nézett a társaság ötödik tagjára,egy 132 cm magassággal büszkélkedhető torzonborzszakállú törpére,aki nevéhez méltóan valóban "szittyós" volt,sőt mi több,a kocsma "legszittyósabbja" címet is kiérdemelhette volna bátran.
Ő volt az egyetlen,aki nem helybeli volt,hanem a messze északon elterülő Tanforan tartományából érkezett.Egy szintén törpe kovácsmester inasaként dolgozott,aki egy nap megelégelte,hogy Suirek folyton részeg,és meg akarta regulázni egy életre úgy,hogy felkapta a keze ügyébe kerülő acélpálcát,és végighúzott,a mihasznán.Suirek nemigazán tűrhette az efféle bánásmódot,és mivel büszke törpe sarj volt,első felocsúdásakor az üllőnek támasztott jókora pörölyhöz nyúlt,és ez megpecsételte a szerencsétlen kovács sorsát.Öt perc múlva pedig heves szitkok és istenkáromlások közepette szedte kurta lábait dél felé,minél messzebre akart kerülni,mikorra felfedezik volt mestere szétloccsantott agyvelejét a falon,a mennyezeten,illetve a padlón.Tanforanban egy becsületes mesterember megöléséért minimum kötél járt,ezért nemcsoda,hogy Szittyós Suiren nem szándékozott tovább maradni a tett színhelyének városában.Pár nap múlva,fáradtan,és elcsigázottan toppant be Koringem legrosszhírűbb ivójába,a Vörös Szúnyog-ba,ahol találkozott Pelse Wore-val,és jó cimborák lettek.Pelse beajánlotta őt a kikötőben,és attól fogva mindig együtt rakodták ki,illetve fel a hajókat.A többi munkás először kétségbe vonta Suiren alkalmasságát,ám miután látták,hogy milyen légi könnyedséggel,görnyedés nélkül cipeli a legnehezebb zsákokat,hordókat is,tisztelettel kezdtek el rá nézni.És még nagyobb tisztelet övezte kétélű csatabárdját,ami majd' akkora volt,mint ő maga,és senki nem vonta kétségbe,hogy tud is vele bánni,ha kell.
Zsoldos Lone,Aiffnaidj,és íjász Richter később csatlakoztak hozzájuk,és immár 3 éve elválaszthatatlan cimborák,és rettenetes kocsmaharcosok voltak.
-Suirek!!!-kiáltotta a zsoldos-hallgatásoddal tán nemcsak arra akarsz célozni,hogy nincs igazam,he?Ja persze,hogy is emlékeznél,hisz akkor is olyan részeg voltál,hogy a saját anyádat nem ismerted volna fel!
A törpe,aki eddig az asztalraborulva hallgatta társai zűrzavaros beszédjét,most felkapta torzonborz fejét,megragadta az asztal mellé támasztott csatabárdját,és felhördült:-Sört,bort,pálinkát!Nagy mennyiségbe,és kicsiny időn belül,te kocsmáros hallod-e,különben tüzifát aprítok ebből a csehóból!
Szerencsére elég nagy volt a nyüzsgés ahhoz,hogy elnyomja a törpe fenyegető szavait,aki pár kupicányi gatyaszaggató manópálinka,és pár akó sör után,rendszerint elkezdett hőbörögni,és hadonászni.A bárdjával.A többiek jótékonyan töltöttek neki az egyik boproskancsóból,mire lecsendesedtek a kedélyek,és Suiren is mintha jobb kedvre derült volna:-Mit gondoltok srácok,ma kinek törjük be az orrát,verjük le a veséjét,vagy csak egyszerűen rúgjuk szét a farát,mi?
Lone,már túltette magát az előbbi élcelődésen a levágott ujja miatt,és az eredeti ötletét adta elő újra,amiért feltápászkodott,és kicsit ugyan ingatagon állva,mint egy szónok,megszólalt:Kedves barátaim!Javaslom a sarokban ülő barbárfenegyerekbe való belekötést,amit én magam végeznék el,és jó,tudom,nincs tíz aranyatok,fukar banda,de legalább egy kancsó borba fogadok veletek,persze fejenként egy kancsóba gondoltam,hogy odamegyek hozzá,és minden teketória nélkül nyakon löttyintem ezzel a sörrel,itt ni,utána pedig,mintmár mondottam volt a hasára ülök,és eléneklem kedvenc katonanótámat,a "Kardom élén holdfény táncol"-t!Na,áll a fogadás?
-Az éneklést szerintem kihagyhatnád,a fene sem kíváncsi a repedtkübli hangodra!
-Egytértek!
-Én is!
-Szerintem de!-nyögte két böfögés között Suirek.
-Na lássuk,te merész legény-mondta az íjász-én részemről állom a fogadást,de azt előre kijelentem,hogyha mégsem jönne össze a dolog a barbárral,csak két kancsóért mentem meg az életedet,úgy vigyázz!-emelte fel megrovóan az ujját.A többiek is belementek a dologba,lévén már unták magukat,és vágytak már egy kis mókára.Ha a zsoldos nem kezdeményezett volna,valamelyikük valami hasonló ötlettel állt volna elő,mint azt már számtalanszor megtették,itt a Vörös szúnyogban,és több másik hasonlóan züllött helyen is.A kocsmáros csak azért tűrte meg őket,mert jól fizető vendégek voltak,mit törődött ő azzal,hogy néha balhéznak valami idegennel,orkkal barbárral,vagy akárkivel.Amíg rendesen fizetnek,addig maradhatnak.
A zsoldos tehát felállt,kihúzta magát,mintegy jó katona,és peckes léptekkel elindult abba az irányba,ahol a tohonya barbár az asztala fölé hajolva magányosan szorongatta söröskirglijét.
2.
Loney már a harmadik lépés után rájött,hogy megint nagyobb volt a pofája a kelleténél!Így közelebbről a barbár még nagyobb,és tohonyább volt,mint első pillantásra.Brutálisan széles vállait hollófekete hajzuhatag verdeste,a rakoncátlan tincseket pedig egy homlokpánt próbálta összefogni.Egy ujjatlan zeke feszült hordó mellkasán,karjain pedig tekintélyes méretű izomkötegek foglaltak helyet.Bár Loney sem volt egy nyiszlett legény,az nyilvánvaló volt,hogy erő,és izomzat terén nem veheti fel vele a versenyt.Ráadásul a barbár egy jókora kétkezes pallost nyugtatott az ölében,és Loney-nak nem volt kétsége afelől,hogy képes használni is,nemcsak díszként hordja magánál.Egyből leesett neki,hogy annyi esélye lenne ez ellen az ember ellen,mint kölyökmacskának a helyihóhér vérebei ellen egy szűk ketrecben.Kijózanító pillanatok voltak ezek,viszont azt is tudta,hogy vissza nem kulloghat társaihoz,mert azok még hosszú ideig cikiznék,és nem is ok nélkül.Megállt,és visszanézett a biztonságot nyújtó asztalra.Társai várakozóan tekingettek felé,és nem mutattak túl nagy hajlandóságot arra,hogy támogatólag felzárkózzanak mellé.Ahogy ott toporgott a korsóval a kezében,arra lett figyelmes,hogy a barbár ráemeli acélszürke tekintetét!Nem volt ebben a nézésben semmi,harag,vagy ellenségeskedés,Loney hátán mégis végigfutott a hideg,annyira ijesztőnek találta.
Loney,mintha csak rossz irányba indult volna el,egy hirtelen mozdulattal jobbra fordult.Az volt a terve,hogy egy vargabetűvel a nagydarab tahó mögé merészkedik,és az eredeti tervével ellentétben a kirglivel csapja le a piszkot.Feltűnés nélkül jobbra kanyarodott,majd mikor a szeme sarkából látta,hogy a barbár visszafordul az asztalához,ő is irányt váltott és egyenesen az áldozat hátamögé surrant,olyan halkan,amennyire csak tudott.Szerencséjére a kocsmazörej is fedezte őt,így valóban észrevétlenül érkezett a fickó mögé.Épp felemelte a kirglit,hogy lesújtson,mikor nemvárt dolog történt.
A barbár teste megfeszült egy pillanatra,majd egy hatalmasat bődült,hogy Loney azt hitte a dobhártyája szétszakad:
-NEEE!ZERANTHOS,NEEEE!-majd egy hangos döbbenéssel pofával az asztalra hullott és nem mozdult.A helységben minden zörej megszűnt,csizmát lehetett volna a csöndre akasztani.Valóban elemi erejű üvöltés volt,Loney-nak még most is csöngött a füle.Észrevette,hogy minden tekintet rászegeződik,úgyhogy gyorsan lerakta a magasba emelt kirglit,és magyarázkodni kezdett:-Ostoba barbár!Hiába mondom neki,hogy aki nem bírja a piát,az ne igyon,sosem hallgat rám!Most meg hogy elvettem tőle a második kirgli sörét-ezt láthattátok a kezemben-mérhetetlen düh ragadta el,ideges lett,és a stresszhelyzet diadalmaskodat bivalyerős fizikuma felett!-próbálta nyugodtnak tettetni magát,de nem sok sikerrel.Ráadásul,elég sok arcon tükröződött a bizalmatlanság semmivel össze nem téveszthető jele,ami semmi jót nem sugallt.A hájas kocsmáros,Csentede,már jól ismerte őt,és feltett egy igen kínos kérdést:
-Na ne mondd Lone!És elmondanád mért szólított Zeranthosnak?-kérdezte nem kevés éllel a hangjában.
Íjász Richter kapcsolt a leggyorsabban,gyorsan keresztülverekedte magát a szájtáti tömegen,és tettett dühvel egy tockost adott Loney-nak:
-Ej,ej Loney,te vén csataló,hát nem megmondtam,hogy tartsd titokban eredeti családnevedet?Vagy tán azt akartad,hogy mindenki megtudja,hogy nemes család sarja vagy?Hát tessék,most tudja mindenki!-a kocsmároshoz fordult-Elnézést Csetende,mind Loney,mind pedig az ostoba barbár cimboránk neveletlen viselkedése miatt!Ti meg mit bámultok?-nézett a kocsmában tartózkodó szedett-vedett csürhére-Nem láttatok még részeg disznót?Tegyétek a dolgotokat na!
Szavai úgy látszott megértő fülekre találtak,mivel pár perc múlva,már ismét visszaállt a rend a csehóban.Még a kocsmáros is megenyhült,de azért még mindig kissé bizalmatlanul pislogott Loney-ék felé:
-Na jól van Loney Zeranthos,de most vigyétek ki innen ezt a mocskos részeg ganét-intett a még mindig mozdulatlan barbár felé-ne foglalja itt az asztalt a rendes fizető kuncsaftok elől!És mondjátok meg neki,hogyha mégegyszer kajabálni merészel ezen a rendes tiszta helyen-Loney-ék nemtudták hirtelen miről beszél,hisz itt a padlón centiméter vastagon állt a kosz,a falakon pedig több volt a pókháló,mint a szabad felület-hívom a városőrséget!
Mintegy varázsszóra kitárult az ajtó,és hat,vöröspalástos városőr masírozott be.
-Mi volt ez az eszeveszett üvöltözés itt Csentede-szólalt meg a legmagasabb,magas,szikár testalkatú alak-már múltkor megmondtam,hogy még egy csendháborítás,és indítványozni fogom,hogy bezárják ezt a koszos kis lebujt!
Mindenki megszeppent a szavak hallatán,de leginkább maga a kocsmáros volt az,akit igencsak kivert a verejték az előbbiek hallatán.mézesmázos hangon próbálta menteni a helyzetet:-Ó, Don Serrino kapitány,nahát micsoda megtiszteltetés,hogy benézett szerény hajlékomba,megkínálhatom valamivel?Tegnap érkezett a legzamatosabb fűszeres vörösborom,egyenesen a tengerentúli Zob tartományából!Az olyan illusztris vendégek számára tartogattam,mint ön,és derék katonái kapitá...
-Kuss!!!-torkolta le a kapitány-nem kell a savanyú lőréd,és a behízelgő modorod sem!Adj magyarázatot,de tüstént!Mi volt ez a hangzavar az előbb!Itt tisztes polgárok laknak,akik pihennéni szeretnének.Szóval?
-Ó, jóuram!-vinnyogta a söntés mögül az egyre idegesebb kocsmáros,miközben izzadt mancsait koszos kötényébe törölgette-Nézd,ott a sarokban!Az a bestiális kinézetű alak,meg a rosszarcú cimborái tehetnek mindenről!Kicsit felöntöttek a garatra,és dorbézolni kezdtek!De már épp menni készültek,nemigaz?-ezt már Loney-nak,Richternek,és az időközben a barbár asztalához tömörült másik háromnak,Wore-nak,Suirek-nek,és Aiffnaidjnak mondta.
A kapitány rájuk nézett szúrós tekintetével,majd közelebb ment hozzájuk.
-Úúgy,szóval ti keltitek itt a zavart!Már megint ti öten!Megmondtam már ezerszer,hogy..-mintha csak most vette volna észre az eszméletlen barbárt-Ez meg ki a franc,és mit bámul ott az asztalon?
Most Pelse Wore volt az,aki próbálta menteni ami menthető.Azt ő is nagyon jól látta,hogy az ipse több mint valószínű feldobta a talpát,ám ha ez most itt bebizonyosodik,tömlöc várna mindannyiukra,és a bakó elkezdhetné élezni szerszámát az ünnepi ötös kivégzés napjára!Hiába is próbálnák elmagyarázni,hogy semmi közük ehhez a koszosseggű barbárhoz,mikor Loney legalább 30 tanú füle hallatára kijelentette,hogy ismeri az illetőt.Ha meg az egész fogadási ceremóniáról kezdenének el magyarázkodni,kiröhögnék őket,és vinnék a dutyiba.Tehát csak egy választásuk maradt.
-Kapitány úr-mondta-elnézést a baj keltésért messziről jött bajtársunk bizonyára nem volt tisztában az itteni szokásokkal,kicsit beivott...és hát teccik tudni hogy van ez,eh-eh,kicsit kiabált,de csak ennyi!Tényleg!
A morcos kinézetű Don Serrino hitte is meg nem is,de mielőtt bármit is reagálhatott volna az elhangzottakra,Pelse wore a barbár hóna alá nyúlt.
-Loney,te barom,ne csak állj ott,kapaszkodj bele ebbe a disznóba,elvégre is a te haverod,és vigyük ki innen!A friss levegőtől majdcsak kijózanodik a beste!Fiúk ti is segíthettek!-szólt rá a másik háromra.
Loney megpróbálta felemelni a barbárt,ám azonkívül,hogy a dereka reccsent egy hatalmasat,semmi sem történt.Egy millimétert sem moccant.Pelse Wore megrovóan nézett rá,majd úgy döntött,megmutatja,hogy is kell ezt csinálni:
-Na,figyelj te nyápic zsoldok gyöngye!Minden a technikán múlik,egy..kettő,és hopp!-a "hopp" szó kiejtésekor megfeszítette izmait,és úgy gondolta,egyszerűen vállára dobja az ürgét.Ám csalódnia kellet,nemhogy nem bírta megemelni,de még majdnem össze is csinálta magát!Legalább másfél mázsa volt a disznó!
-Na mi lesz már?-türelmetlenkedett Don Serrino-kiviszitek még ma,vagy lecsukassam az egész bandát?
Nem kellett kétszer mondania.Pelse Wore mellé állt a nyápic pékinas Aiffnadj,Loney Zeranthos mellé pedig az íjász állt.Így négyen már ,ha nehezen is,de kibírták támogatni a füstös helységből a barbárt,a katonák,és a kocsmai söpredék tekinteteinek kereszttüzében!Rendkívül kínos pillanat volt,az szent!
Törpe cimborájuk összeszedte társai fegyvereit,még a barbár bazi nehéz pallosát is,és kissé nehéz léptekkel ugyan-mind az elfogyasztott ital,mind a harci eszközök súlyától-de a többiek után sompolygott.
Don Serrino kapitány,és emberei minden lépésüket követték.Mikor kiértek a szabadba,Don Serrino odaállt az "ájult" barbár roppant súlya alatt rogyadozó társasághoz,és gúnyosan köpte a szavakat:
-Ha még egyszer találkozunk,nem ússzátok meg ennyivel!Áldjátok a sorsot,hogy ma jó kedvemben találkoztunk!Ezt meg-bökött a barbárra-pofozzátok életre,és mondjátok meg neki,hogy aki nem bírja az alkoholt,az ne igya!Micsoda szégyen!Ekkora darab harcos,és milyen gyenge legény!Hah!Szánalmas!-kiköpött oldalra,majd az embereihez fordult:
-Gyerünk emberek!Épp elég időt vesztegettünk a mocsok összesöprögetésével!Büszkébb faj leszármazottai vagyunk mi,mintsemhogy lealacsonyodjunk ezekhez..Lépés iin-dulj!Egy-kettő..egy-kettő...
Miután befordultak a sarkon,Loney,és a többiek az ellenkező irányba vonszolták a nagydarab testet,majd behúzódtak az egyik sikátorba és nagy puffanással ejtették el a barbárt,aki még mindig mozdulatlan volt,és az életnek semmi jelét nem mutatta.
3.
-Huh,ennek aztán nem semmi a holtsúlya!-nyögött fel Aiffnadj-azt hittem leszakad a vállam!Hogy lehet valaki ekkora testes egy barom..izé..bocs Wore,nem úgy gondoltam,a te nagy barom tested kifejezetten vonzó,na persze nem úgy értem,csak..
-Fogd már be,te nyápic liszteskezű mamakedvence-mordult fel Wore-Bár nem tehetsz róla,hogy nem születtél ilyen belevaló tökös legénynek,és szikladarabokat kell raknod a zsebedbe,ha nem akarod,hogy elfújjon az északi szél,de azért nem kell becsmérelni az ilyen termetes harcimedvéket,mint én,vagy ez a barbár -e!
-Na ne mondd!Ez a hordónyi nagy pocak,meg az a gusztusos rengő toka valóban nagyon csábos!
-Igenis tudd meg,te kákabelű,hogy a has az a férfiember éke!Erre buknak ám a nőstények,háhhá!
-Persze,főleg a disznóólban vendégeskedő nőstények,nemigaz?
-Teee!Szemét kis görcs,mit merészelsz,kitekerem a nyakadat,gyere csak ide!Hova futsz te gyáva,jössz vissza de azonnal!
-Hagyjátok már abba idióták!-förmedt rájuk,az ittasan is higgadtan viselkedő Rieche-Azt akarjátok,hogy visszajöjjön az a sakálfejű kapitány,és talpnyalói?Ennyire börtönbe akartok jutni?
Mint már annyiszor,most is sikerült hatnia veszekedő társaira.Wore,amilyen hirtelenharagú volt,olyan könnyen le is nyugodott.Az íjász szavaira még a már száz yardnyira elfutott Aiffnadj is visszakullogott,talán még kissé szégyellte is magát a történtek miatt.Bár ennek semmi jelét nem adta.
Ekkor érkezett meg fújtatva,és a szakállába morogva Szittyós Suirek...
A folytatás, illetve a teljes kisregény elolvasható a hamarosan megjelenő "Három Átok" c. fantasy-antológiában.
