Eljött hát ez a nap is. Valami azt súgta, nem fog elérkezni, de tévedtem.
25.
Sokan azt mondják: a legszebb kor, meg még előttem van az élet, meg hogy most vagyok erőm teljében, és egyéb badarságok..
BULLSHIT!
Badarság, duma az egész. 25, az egy negyed évszázad, az már nem tinédzser, az már nem fiatalság. Szembesülnöm kellett azzal, hogy én nem egy átlag 25 éves gondolkodással rendelkezem..Egyrészt jóval fejlettebb, pergőbb,és érettebb a gondolkodásom, másfelől viszont – és talán épp az előbbiek következményeként – nem foglalkoztatnak olyan gondolatok, hogy felelősségteljes gondolkodás, családalapitás, megállapodás, nyugdÍjkoron való elmélkedés, hosszútávú becsületes munka megszerzése.
Hazafelé az úton, gondolkodtam, igen komoly dolgokon. Többek között az járt a fejemben, hogy nem akarok 50 évnél többet élni, és nem is fogok!!!
Nem akarok kiszolgáltatott vénember sem lenni, prosztatabántalmakkal, puha csontokkal, egyre szenilisedő aggyal, esetleges impotenciával…
Miért? Mi értelme annak?
Elmúltam 18, elmúltam 20, és immáron 25 is…bölcsebb,és tapasztaltabb vagyok, mint 6 évvel ezelőtt..testileg még mindig felveszem a versenyt a tizenévesekkel, bár egyre inkább nehezemre esik karban tartani, ezt a valaha oly feszes, rugalmas és szÍvós testet…
Nem félek a haláltól. Nem gondolkodom a múlton. Nem gondolkodom rajta, de kÍsért minden nap, minden pillanatban..eszembe jutnak a régmúlt dolgok, mint egy videófelvételen, peregnek végig agyam vetÍtőgépjén…Emlékeztetnek, nem hagynak felejteni…
Nem félek a haláltól.
Akkor sem, mikor immáron zsinórban negyedik éjjel álmodom ugyanazt…Bombák hullanak le a földre, szemlélem a kilóméterekkel odábbi becsapódást, majd a fejem fölött kezdenek el sivitani a lövegek…mint egy koszorúban repül,zuhan felém többtucat szódáspatron – vajon a mai gyerekek hány százaléka tudja, hogy is néz ki az? – alakú bomba..és nincs hová futni..rámzúdulnak..majd a pillanat tört része alatt atomjaimra hullok..és izzadttan-csapzottan eszmélek föl, egy még dermesztőbb valóságra.
25.
Nem volt mit tenni. Futhatok akármerre, bújhatok akárhova, az évek elől nincs menekvés.
Nem félek a haláltól.
Az élet nem tartogat már túl sok élményt. Lehet rosszul csináltam. Negyed évszázad alatt, kifacsartam az „életet”..már nem érdekelnek dolgok..már nincs új számomra, már kevés dolog iránt vágyakozok…
’A halál szele, mikor meglegyintett, beköszöntött a 25-dik, szellemikor ez…’
